- Most jöttem vissza Ausztráliából. Az idén már nem megyek sehova, de a következő év nagyon sűrű lesz. Blueeyedboy (Kékszemű fiú) címen új könyvem jön ki jövőre, és rengeteg dolgom lesz a promócióval - folytatta az MTI-Pressnek nyilatkozva az energikus, huncutul mosolygós szemű írónő, akit legtöbben a Csokoládé című regénye és az abból készült nagy sikerű film révén ismertek meg.

A most megjelenő Aludj kislány!-nyal már magyar fordításban is olvasható csaknem teljes életműve. A tizenegy kötetet az Ulpius-ház Könyvkiadó jelentette meg. A kiadó a Harris-rajongókra gondolva karácsonyi meglepetésként az írónő négy könyvét különleges, díszdobozos kiadásban is elérhetővé tette.

Huszti Gergely, a kiadó főszerkesztője elmondta, hogy Joanne Harris meghívásukra négy éve járt először Magyarországon, és már akkor hatalmas rajongótábor fogadta. Magyarul megjelent könyveinek eladott példányszáma elérte a százezres nagyságrendet.

- A kilencvenes évek végén, az Ulpius-házat alapító Kepets András angolszász írónők színvonalas lektűrjei után kutatott, így talált rá ügynökségeken keresztül mások között Harrisre is - idézte fel Fodor Ferenc, a kiadó marketingmenedzsere, hogyan kerültek kapcsolatba az írónővel. Elsőként a Csokoládét jelentették meg, és bár nem az akkor már nagy sikerrel bemutatott filmre utaló borítóval hozták ki a regényt, hanem az eredetivel, mégis elkapkodták. Harris hazai népszerűségére jellemző, hogy amikor két éve kijött a kötet folytatása, a Csokoládécipő, hetekig vezette a Libri bestsellerlistáját a karácsonyi szezonban.

Alcím: A boszorkányok elbűvölő teremtések

A 46 éves írónő az észak-angliai Yorkshire-ből származik, és ma is ott él. Édesanyja francia, apja angol. Cambridge-ben tanult modern és középkori nyelvészetet - ez a szenvedélye a Rúnajelek című regényében is visszaköszönt. Több mint tíz évig franciatanárként dolgozott. - Annyira azért nem hiányzik a tanítás - viccelődött -, hogy visszamennék.

Első (és egyetlen magyarul meg nem jelent) kötete, a The Evil Seed bemutatkozása után hagyta ott az iskolát. Az 1989-ben kiadott regény az írónő szerint "a hagyományos brit gótikus szellemtörténetek Wilkie Collins- és Mary Shelley-féle vonalát követte". Harrist meglepte ugyan, de örült is neki, amikor Angliában és más országokban ismét kiadták az olvasók nyomására, bár megjegyezte: nem ő dönt könyvei megjelentetéséről.

- Amikor írtam, még teljesen ismeretlen voltam. Sok szempontból az írói fejlődésem kezdetén jártam, bizonytalan voltam még a hangomban, ezek a korai munkáim még kicsit mások. Az olvasók azonban már ráismerhetnek bennük későbbi stílusomra. Jó látni, ahogy az első regényem is új életre kelt. Vámpírtörténet, és a vámpírtörténetek véletlenül éppen most jöttek újból divatba - húzta alá.

Mint kifejtette, szerencsésnek érzi magát, mert nagyon széles az olvasóközönsége, különféle korosztályokból, különféle háttérrel.

- Nem hiszem, hogy az irodalom exkluzív. Nem hiszem, hogy egyes könyvek bizonyos embereknek íródnak, mások viszont nem. A közönség nem szereti az ilyen rostálást, legfeljebb a marketingesek - jegyezte meg tréfálkozva.

Elismerte, hogy a hírnév bizonyos szempontból megváltoztatta az életét. - Sokat utazom, szeretem járni a világot, örülök, hogy sok helyre eljuthattam. De azután visszatérek Yorkshire-be, a normális családi élethez... Nem hiszem, hogy családtagjaim hagynák, hogy túlságosan elrugaszkodjam a földtől - fűzte hozzá.

Nincsenek írói allűrjei, megrögzött szokásai. - Addig írok, amíg tudok, és ha éppen kifogytam az ötletekből, valami másba fogok - mesélte. - Laptopon dolgozom, akár utazás közben is, ha van rá időm. De legjobban a házunkhoz tartozó télikert magányában szeretek írni, mert ott nem érnek utol telefonon.

Lánya a Rúnajelek című ifjúsági fantáziaregényét szereti a legjobban, azt kifejezetten neki is szánta. - Mivel noszogat, belevágtam a folytatásába, de azt nem tudom, mikor fejezem be, mert közben más könyveken is dolgozom. Annak idején nagy élvezettel írtam, már csak ebből a tisztán önző okból is folytatni akarom - árulta el.

Az interneten saját honlapja van, és a Myspace közösségi portált is használja, de nem twitterezik, és nem is tervezi, hogy felmenne a mikroblogra. Az új médium azonban már a regényeibe is belopódzott. - A Blueeyedboy című új könyvemben a főszereplő szintén fent van a Myspace-en, és azon kommunikál az emberekkel - említette meg.

A zene is fontos része magánéletének és írói világának. - Mindig úgy éreztem, hogy az életemnek van valamifajta hangsávja. Kis koromtól rengeteget zenét hallgattam és játszottam, a nagyapám nagyon muzikális volt. Sok hangszerrel megismerkedtem fiatalon. A nyelvészet és a zene némiképp eltérő látásmódot kínál az íráshoz. Ugyanabban a bandában játszom, mint 16 éves koromban. A férjem, a legjobb barátom is az együttes tagja. Nem koncertezünk, szombat esténként családi körben játszunk... Remek kikapcsolódás - mesélte.

Regényeit misztikus, természetfeletti szálak szövik át. Visszatérő szereplői a boszorkányok. - A boszorkány egy pszichológiai archetípus. Azt sugallom a könyveimben, hogy ezek az emberek néha természetfelettinek tűnnek, valójában azonban nagyon is természetesek. Elbűvölőek, különleges beleérző képességgel rendelkeznek, a környezetüket rosszra vagy jóra fordítják a manipulálás eszközével: ezek mélyen emberi karaktervonások, és semmi természetfeletti nincs bennük - fejtette ki.

A Csokoládé sikere után örülne, ha más könyveiből is születne film. Sokszor megkeresik a filmvállalatok, de ezek a dolgok annyi időt igényelnek, hogy nem tudja, mikor lesz belőlük valami. A Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével készült Csokoládé forgatókönyvét nem ő írta, de mint bevallotta, most már szívesen belevágna egy ilyen munkába. Hogy melyik könyvéből szeretne filmet, az persze azon is múlik, hogy ki lenne a rendező - jegyezte meg, de rögtön hozzátette: azért a Csokoládécipőt látná legszívesebben a filmvásznon. - Szerintem jó filmet lehetne csinálni belőle, teljesen más stílusút, mint amilyen a Csokoládé volt - magyarázta.

S hogy miért várt éveket a regény folytatásával? - Nem akartam azonnal folytatni. Kicsit el akartam szakadni a könyvtől, időt akartam hagyni rá, hogy a szereplők megváltozzanak. Sok évvel később akartam felvenni a történetük fonalát, és látni, mi lett velük. Így teljesen más történet született - beszélt a Csokoládécipő megírásáról.

- Vannak olyan szereplők, akiktől az ember örömmel vesz búcsút, de vannak olyanok, akikről ösztönösen érzi, hogy még nem végzett velük. Ilyen a Csokoládéban bemutatkozott és a Csokoládécipőben előtérbe került Anouk, aki akármikor előkerülhet még, jóllehet nem tudom, mikor és hogy - utalt a regény esetleges újabb folytatására.

Harris lelkesen mesélte, hogy szép emlékeket őriz négy évvel ezelőtti budapesti és szentendrei látogatásáról. Kedvenc magyar étele csak azért nincs még, mert nem töltött itt elég időt - indokolta az írónő, akinek könyveiben nagy hangsúlyt kapnak a szakácsművészet rejtelmei is.

Mégsem tartja magát a főzés szakértőjének. - A főzés egy kicsit fikció számomra, többet írok róla, mint csinálom. Az anyámtól és a nagymamámtól tanultam főzni - magyarázta. Eddig két rendhagyó "irodalmi" szakácskönyve jelent meg, de több időt nem is akar ennek a témának szentelni, mert már minden családi receptet felhasznált. Otthon egyébként főként egyszerű ételeket készít, rendszerint az évszaknak megfelelő alapanyagból.

További terveiről még korainak tartotta szólni, hiszen csak a minap fejezte be és küldte el a kiadóba a Blueeyedboy című könyvét. Készülő kéziratairól nem kéri ki senkinek sem a véleményét. - Amikor elégedett vagyok egy írásommal, egyszerűen megmutatom az ügynökömnek és a kiadómnak - fedte fel Joanne Harris.