Ha a műkedvelő nem megy a kiállítóterembe, akkor a kiállítóterem megy – mondjuk – egy kávéházba. A cél a két part közelítése egymáshoz. Hisz miért ne kössük össze a kellemest a még kellemesebbel? Danczák István természetfotói és fotógrafikái a Supranatura Művészeti Alapítvány szervezésében szeptember 25. és október 9. között tekinthetők meg a Fotocella Kávézó és Galéria időszaki kiállításaként. A főváros új kultúrnegyedében virágzó kávéházi pezsgés újjáéleszteni látszik a századelő hangulatát. Mára azonban nemcsak a közösségi hangulat és a kávézás szertartása csalogatja egy frissítőre az ubánus vándort, egy-egy kirakatból meghökkentő vagy épp tüneményes műtárgyak bukkannak elő, a kávéházi költők-írók helyét pedig részben átvette a képző- és iparművészek produktuma. Ennek köszönhetően új üstökösök indultak el pályájukon a Ráday utcából, és már szinte feledésbe merült életművek pompáztak hajdani fényükben. A Fotocella Kávézó és Galéria is évek óta ezt a tábort erősíti egyedi fotókiállításainak sorozatával, melynek következő állomása a Lumen Pictura.
Danczák István az Anziksz című kiadvány fotórovatának vezetője volt éveken keresztül, és a Művészeti Vizuális Nevelés című módszertani foylóirat tipográfusa és fotósaként mindennapi tevékenységévé vált a vizuális dokumentáció. A francia támogatással megalakult Független Képzőművészeti Szalon vezetőségi tagjaként, önálló rovatuk vezetőjeként pedig a független magyar művészeti élet támogatása is feladata lett. Tanári végzettség hiányában is megválasztott tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének. Látásmódja, kompozíciós készsége így szakmailag is fedhetetlen. Évekig művésztelepek vezetújeként és aktív résztvevőjeként vállalt szerepet a hazai művésztársadalomban.
A kérdés azonban nem az, milyen a jó fotó, hanem az, hogy milyen a jó fotós. A jó fotós ugyanis egyben festő, aki kiváló érzékel használja palettáját, grafikus, aki tisztába van a kép elemi részeivel, technikus, aki a fényképezőgépből a géphez is ért, de mindenképpen kritikus. Kritikus mindennel és első sorban magával a médiummal szemben. Hiszen kindulni csak abból is lehet, hogy az a jámor jószág csupán egy műszer. Az általa létre hozott valóság mindössze tökéletlen másolata az eredetinek. A tudomány pedig nem abban van, hogyan lehet a kettőt mind inkább hasonlóvá tenni egymáshoz, hanem abban, hogy ismerve a tecnikai fogyatékosságokat hogyan lehet mégis az eszközt a magunk és alkotásunk javára fordítani. Hogyan lehet vele valamit megmutatni, kifejezni. Egy kék erdőt, egy „arany hidat"... A fénykép hivatása: bekeretezni a fotós szemében tükröződő látványból egy képet, úgy hogy felvillantson valamit magából az egészből is.
A Supranatura Művészeti Alapítvány fiatal, lelkes csapatának különböző szakmai területeken megszerzett tudása, kreativitása és a művészetek iránt tanúsított érzékenysége, alázata mozgatja azt a törekvést, mely az alkotók és befogadók közti távolságot kívánja csökkenteni. Céljuk, hogy pályázatok és támogatások segítségével bemutathassák az arra érdemes tehetségeket a művészet minden területéről, és lehetőséget teremtsenek olyan szakmai fórumokra, ahol a résztvevők találkoztathatják nézeteiket, látásmódjukat egy termékeny közeg létrehozásának érdekében. Reményeik szerint a szeptember 25-ei közönségtalálkozó is alkalmat ad majd erre.
Megnyitó
Szeptember 25. 19-órakor
megnyitja - Palotai János, esztétaközreműködik - Hűvösvölgyi Ildikó, színművész
Helyszín
Bp. 1092
Ráday u. 17
(1) 215-3248
H-SZ 11.00 - 02.00
V 15.00 - 24.00
| Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be! |
| Még senki sem szólt hozzá ehhez a cikkhez! Legyen Ön az első! |
